Ma természetesnek vesszük, hogy egy biztosítási szakember több társaság,
eltérő üzleti modellek, különböző jutalékrendszerek és egymással versengő
szakmai kultúrák között választhat. A nyolcvanas évek közepén azonban
Magyarországon még egészen másképp nézett ki ez a szakma.
A magyar biztosítási piac állami monopóliuma 1986-ban szűnt meg. Az addigi
struktúrából két nagy biztosító jött létre, köztük a Hungária Biztosító,
amely többek között a gépjármű-, ipari vagyon- és nemzetközi biztosítási
területeket vitte tovább. Ez már önmagában jelentős változás volt, de a
következő néhány évben olyan átalakulás kezdődött, amely alapjaiban írta át
nemcsak a biztosítási piacot, hanem a szakmában dolgozók lehetőségeit is.
1990. február 28-án a Hungária Biztosító részvénytársasággá alakult,
és a német Allianz 49 százalékos tulajdonrészt szerzett benne. Ma ezt könnyű
egyszerű vállalati tranzakcióként értelmezni, a rendszerváltás időszakában
azonban egy ilyen lépés jóval többet jelentett egy tulajdonosváltásnál.
Egy nemzetközi biztosítócsoporttal együtt új üzleti szemlélet, új
vállalatirányítási megoldások és egy másfajta versenykultúra is megjelent
Magyarországon.
Nem egyszerűen új biztosítók érkeztek
A kilencvenes évek elejének egyik legfontosabb változása az volt, hogy
a korábbi, erősen centralizált piac fokozatosan valódi versenypiaccá alakult.
A Hungária esetében a meglévő magyar szakmai tudás, infrastruktúra és
ügyfélállomány találkozott az Allianz nemzetközi hátterével. Más társaságoknál
hasonló folyamatok indultak el: külföldi biztosítócsoportok jelentek meg,
új értékesítési hálózatok épültek, új termékek kerültek piacra, és egyre több
szereplő próbált ügyfelet és szakembert szerezni.
A változás sebességét jól mutatja, hogy egy korabeli MABISZ-kiadvány szerint
öt év alatt tizenkét új biztosítótársaság alakult Magyarországon. A hazai
piacon német, osztrák, olasz, francia, amerikai, holland és belga tőke is
megjelent. Az Allianz közben fokozatosan növelte részesedését a Hungária
Biztosítóban, majd 1996-ra kizárólagos tulajdonossá vált.
Vagyis alig egy évtized alatt az a magyar biztosítási piac, amelyen korábban
gyakorlatilag nem létezett klasszikus értelemben vett munkáltatói verseny,
több szereplős, nemzetközi környezetté vált.
A kilencvenes években nemcsak a biztosítók versenye kezdődött el.
Megkezdődött a jó biztosítási szakemberekért folyó verseny is.
A változás másik oldala: mi történt a szakemberekkel?
A korszakról szóló gazdasági összefoglalók jellemzően privatizációról,
tulajdonosi struktúrákról és piaci részesedésekről beszélnek. Karrierszempontból
azonban legalább ennyire érdekes az, hogy mit jelentett mindez azoknak,
akik akkor biztosításból éltek.
Egy tapasztalt biztosítási szakember néhány évvel korábban még rendkívül
korlátozott munkáltatói környezetben építette a pályáját. A kilencvenes évek
elejére viszont egyre több biztosító keresett értékesítőket, szakértőket,
hálózatépítőket és vezetőket. Ez nem egyszerűen több álláslehetőséget jelentett.
Megjelent annak a lehetősége is, hogy valaki összehasonlítsa a különböző
szakmai környezeteket.
Melyik társaságnál jobb a szakmai háttér? Hol működik erősebb értékesítési
rendszer? Melyik szervezet kínál vezetői pályát? Hol értékelik jobban a
teljesítményt? Milyen termékportfólióval lehet dolgozni, és milyen szabadságot
kap az értékesítő?
Ma ezek teljesen természetes karrierkérdések. A modern magyar biztosítási
piac hajnalán azonban maga a lehetőség is újdonság volt, hogy ezeket
egy szakember egyáltalán feltehesse.
Amikor a szakmai tapasztalatnak piaci ára lett
A több biztosító megjelenése új helyzetet teremtett a munkáltatói oldalon is.
Egy gyorsan növekedő biztosítónak nem elegendő tőkével és termékekkel
rendelkeznie. Értékesítési hálózatra, megbízható vezetőkre és olyan emberekre
van szüksége, akik ismerik a piacot, kapcsolatokat tudnak építeni és képesek
ügyfélállományt létrehozni vagy megtartani.
Így a tapasztalt biztosítási szakember fokozatosan nem pusztán egy
szervezet alkalmazottjaként jelent meg, hanem olyan emberként, akinek a tudása,
kapcsolatrendszere és eredményei önálló piaci értéket képviseltek. Egy jó
értékesítő, egy erős területi vezető vagy egy már bizonyított csapatépítő
megszerzése versenyelőnnyé válhatott.
Ez a folyamat hosszú távon a szakmai mobilitást is megváltoztatta.
Már nem kizárólag az volt a kérdés, hogy valakinek van-e biztos állása.
Egyre fontosabbá vált az is, hogy hol tudja a legjobban kamatoztatni
a megszerzett tapasztalatát.
Tíz év alatt egy másik szakma született
A változás időbeli sűrűsége különösen látványos. 1986-ban megszűnt az állami
biztosítási monopólium. 1990-ben az Allianz részesedést szerzett a Hungária
Biztosítóban, ugyanebben az évben pedig létrejött a Magyar Biztosítók
Szövetsége. A kilencvenes évek elején sorra jelentek meg az új, részben vagy
egészben külföldi hátterű társaságok, 1996-ra pedig az Allianz már a Hungária
kizárólagos tulajdonosa volt.
Gazdaságtörténeti szempontból tíz év rendkívül rövid idő. Egy ember
karrierjében viszont egy teljes szakmai korszak. Aki például 1986-ban
harmincéves biztosítási szakemberként dolgozott, negyvenéves korára úgy
találhatta magát egy nemzetközi, versengő biztosítási környezetben, hogy
közben ugyanabban a szakmában maradt.
Más munkáltatók vették körül. Más vezetési kultúrák jelentek meg.
Más teljesítményelvárásokkal találkozott, és sokkal több lehetőség közül
választhatott. A szakma neve nem változott meg – a szakmai valóság viszont
szinte teljesen.
Mi maradt ebből velünk máig?
A harminc évvel ezelőtti piac természetesen nem azonos a maival. Az akkori
történet legfontosabb tanulsága azonban ma is érvényes: egy biztosítási
szakember karrierjét nem kizárólag a saját teljesítménye határozza meg.
Legalább ennyire számít az a rendszer, amelyben ezt a teljesítményt létrehozza.
Ugyanaz a szakember két különböző biztosítónál vagy két eltérő értékesítési
struktúrában egészen más eredményt érhet el. A vezetői kultúra, a termékportfólió,
az ügyfélkör, a támogatási háttér, az ösztönzési rendszer és a fejlődési
lehetőség mind befolyásolhatja, hogy egy szakmai pálya hol jut el a következő
szintre.
Ezért egy biztosítók közötti váltás valójában sokkal több annál, mint hogy
valaki egyik vállalat logóját egy másikra cseréli. Egy új szervezettel együtt
üzleti modellt, vezetői környezetet, szakmai kultúrát és jövőbeli lehetőségeket
is választ.
A kilencvenes évek nagy változása ezért talán nem is önmagában a
tulajdonosváltás volt. Hanem az, hogy a biztosításban dolgozó szakember
előtt valódi választási lehetőségek nyíltak meg.
Korábban elsősorban azt lehetett megkérdezni: „Van-e biztos helyem ebben
a szakmában?”
Az új piacon viszont már egy sokkal modernebb kérdés is értelmet kapott:
„Hol érdemes felépítenem a karrieremet?”
