Tápai Zoltán nem egy rossz munkahelyről akart menekülni. Ennél nehezebb helyzetben volt: szakmailag már többre vágyott, de még nem tudta pontosan, merre van az előre.
Vannak karrierdöntések, amelyek egyszerűek. Ha valaki rosszul érzi magát, nincs fejlődési lehetősége, vagy alapvetően elégedetlen a helyzetével, könnyebb kimondani, hogy változtatni kell.
Zoltán helyzete nem ilyen volt.
Dolgozott, teljesített, ismerte a szakmát. Nem történt semmi drámai. Mégis egyre gyakrabban jelent meg benne egy kérdés:
„Tényleg ennyi van ebben a pályában számomra, vagy csak nem látom még a következő lehetőséget?”
Ez egészen más kérdés, mint az, hogy hol van éppen nyitott állás.
Zoltánt nem egyszerűen egy új cégnév érdekelte. Arra volt kíváncsi, hogy a megszerzett tapasztalatával, kapcsolatrendszerével és szakmai tudásával hol tudna többet kihozni saját magából.
Több önállóság? Más üzleti modell? Erősebb vezetői háttér? Nagyobb jövedelmi potenciál? Esetleg vezetői irány?
Ezeket önmagában egyik álláshirdetés sem tudta megválaszolni.
Az első meglepetés: nem ajánlatokkal kezdtünk
Zoltán arra számított, hogy egy karrierközvetítői beszélgetés nagyjából úgy működik, ahogy az ember elképzeli: néhány kérdés után előkerül két-három aktuális pozíció, majd kezdődhet az összehasonlítás.
Nem ez történt.
Először azt kellett megérteni, hogy ő maga mit szeretne.
Nemcsak azt, hogy mennyit szeretne keresni, hanem azt is, hogyan szeret dolgozni. Mennyi önállóságra van szüksége. Milyen vezető mellett tud jól működni. Milyen ügyfelekkel szeret együtt dolgozni. Mi az, amiből már nem szeretne kompromisszumot kötni.
És volt egy ennél is fontosabb kérdés:
Ha három év múlva visszanéz erre a döntésre, mitől mondaná azt, hogy valóban előrébb került?
Innentől már nem egyszerűen állásokról beszéltünk. Hanem lehetséges karrierutakról.
A papíron legerősebb ajánlat sem biztos, hogy a legjobb
A folyamat során több irány is felmerült. Volt olyan lehetőség, amely első pillantásra kifejezetten erősnek tűnt: jó pozíció, vonzó számok, ismert háttér.
Minél részletesebben néztük azonban a feltételeket, annál világosabbá vált, hogy több olyan elem is van benne, amely hosszabb távon nem feltétlenül illeszkedne Zoltán működéséhez.
Nem rossz ajánlat volt. Egyszerűen nem neki való ajánlat volt.
És talán ezen a ponton válik igazán láthatóvá a különbség egy egyszerű állásközvetítés és a karrierképviselet között.
Egy jó ajánlat ugyanis nem attól jó, hogy magasabb szám szerepel benne. A jutalék mögött mindig ott vannak a feltételek. A vezetői pozíció mögött ott van a valódi döntési jogkör. Egy nagy márkanév mögött pedig egy konkrét szervezeti kultúra.
„Nekem az adott biztonságot, hogy nem éreztem azt: bárhová át akarnának vinni. Volt olyan lehetőség, amire közösen mondtuk azt, hogy inkább ne.”
A végére megváltozott a kérdés
Zoltán végül nem azért választott új irányt, mert ott szerepelt a legnagyobb szám valamelyik oszlopban.
A döntésben egyszerre számított a szakmai mozgástér, a vezetői környezet, a jövedelmi perspektíva, az önállóság és az, hogy néhány év múlva is legyen hová fejlődnie.
A folyamat elején még azt próbálta kideríteni:
„Hová tudnék átmenni?”
A végére viszont már más kérdés alapján értékelte ugyanazokat a lehetőségeket:
„Hol van számomra valódi értelme folytatni?”
A két kérdés hasonlónak tűnik. Karrierszempontból mégis óriási különbség van közöttük.
Az egyik azt keresi, hol van szabad hely.
A másik azt, hol tudja valaki a tapasztalatát, kapcsolatrendszerét, teljesítményét és ambícióját a következő években a legjobban kamatoztatni.
Nem minden karrierváltás felmondással kezdődik
Sokszor az első lépés egyszerűen az, hogy valaki szeretné pontosabban látni, hol tart most.
Mit ér a tapasztalata a piacon? Milyen lehetőségek állnak előtte? Hol lenne nagyobb szakmai mozgástere? És melyik irány jelentene valódi előrelépést ahelyett, hogy egyszerűen csak más lenne, mint a jelenlegi?
A Karrier Alkusznál nem kell azzal kezdened, hogy már eldöntötted: váltani fogsz.
Elég azzal kezdened, hogy szeretnél tisztábban látni.
A karriered. A döntésed. A jövőd.
